A tündérmese szövegtípusa

Az értekezés a Népek meséi sorozat finnugor tündérmeséit elemzi. Leírja a szövegtípust, valamint finnugor korpuszon igazolja, illetve bövíti az eddigi strukturalista meseelemzés megállapításait. A valenciaelméket segítségével nyelvi egységként definiálja a mesét és annak részeit, így a néprajztudomány számára is hasznosíthatóan egységesíti a meseszöveg-szegmentálás hagyományos terminusait. A tündérmese alapvetöen beszélt - írott változatban is elmondásra szánt -, monologikus, általában a partner jelenlétében elhangzó és kevéssé spontán szövegtípus, meghatározott fiktív témának összefüggö sorozatú kifejtése. A témák (szemantikai szituációk, menetek) kiteljesedése prototipikus cselekvésláncban valósul meg. Nemcsak a cselekvéslánc régensei, hanem vonzatai is szövegspecifikusak: a fantázia szüleményei, idealizált szereplök és helyszínek. A tündérmesét minden más szövegtípustól megkülönböztetik az értelemhálózatát adó tipikus valenciájú szupermondatok. A szupermondatokban a cselekvés kezdöponttól végpontig jutása az a szemantikai keret, amely a tündérmese kohézióját adja. A mesék részletes elemzése táblázatokba foglalva található az értekezéshez csatolt mellékletben.