Békebíróság (ePub)

A magyar apától és osztrák anyától származó, s ily módon kétnyelvuen felnott "perlekedo pacisfista" Andreas Latzkö/¿Latzkó Andor (1876-1943) az elso világháborúban elobb a 15-ös számú császári és királyi tüzérezredben harcolt az Isonzó-fronton mint hadnagy, mígnem 1915-ben - ahogy késobb maga is beszámolt róla - gránáttól származó légnyomást kapott: manapság ezt poszttraumás sokknak nevezik, annak idején pedig a "háborús reszketés" szakkifejezést használták rá. Amikor ezt követoen az a veszély fenyegette, hogy parancsmegtagadás és dezertálás miatt hadbíróság elé állítják, 1917-18-ban a semleges Svájcban, egy szanatóriumban lábadozva írt egy sor novellát, amelyeket eloször újságokban adott közre, majd pedig könyv formában is megjelentette oket. Az elso kötet, a Menschen im Krieg 1917-ben kapott nyilvánosságot (Emberek a háborúban, Napkút Kiadó, 2017), és világszerte nagy visszhangot keltett. A Max Rascher Kiadó ezért csakhamar (1919) elorukkolt egy másodikkal is, Friedensgericht címmel. Ez a több állandó figurát mozgató, mufaji meghatározásként "regénynek" nevezett Békebíróság az Emberek a háborúban-hoz hasonlóan szintén egy sor lazán egymáshoz illeszkedo novellából áll, s magát a háborút állítja irodalmi úton békebíróság elé.

Ez a Romain Rolland-nak ajánlott regény a nyugati fronton játszódik; a szereplok katonák, akik követték hazájuk hosöket és hostetteket követelo felhívását, hogy aztán egy év múltán a hadsereg barbár kényszereinek és a társadalom kusza elvárásainak való teljes kiszolgáltatottság legyen az osztályrészük. Gadsky, a harminchárom éves fohos, a szegény családból származó zongoramuvész, igen problematikus figura. Attól a gyermeteg reménytol sarkallva, hogy majd "hosként, kitüntetésekkel teleaggatott tisztként s a sorssal kétszer is sikeresen megküzdo igazi férfiként" léphet nemesi származású színészno kedvese, Mathilde elé, önként jelentkezik frontszolgálatra. O kétségkívül a leghallhatóbb, ugyanakkor nem a domináns hang ebben a könyvben. A hadigépezet egyik reprezentánsa, a magát jóindulatúnak tartó Stuff ormester csak a gogös muvészt látja benne, akinek meg kell törni a csökönyösségét. A többi újonccal Gadsky nem tud mit kezdeni, mivel azok ellenkezés nélkül alávetik magukat a katonai élet szabályainak, s nemegyszer csak a ranglétrán való feljebb kerülést tartják szem elott. Talál azonban olyan kivételeket is, mint a lírikus Weiler, aki következetes pacifista, és szintén hajlamos, sot képes rá, hogy egyáltalán ne a hadseregtol elvárt módon szemlélje a körülményeket. A "jóindulatú" Stuff ormester lényegesen fiatalabb felettese, von Krülow zászlós túl gyenge a hierarchiában, mert a parancsnok, von der Otte kapitány számára a tapasztalt ormester fontosabb személynek számít...

A könyv szenvedélyes vádirat a háború ellen, s a hadviselo államok mindegyikében tiltólistára került már a megjelenése elott. Harsányan expresszionista háborús jelenetek és tipikusan eszmeregénybe illo passzázsok váltogatják egymást benne. Eközben Latzkó pacifizmusa - vagy heves viták és ref­lexiók útján, vagy azoknak a foszereploknek a belso perspektívája révén, akik a "háború foglyaiként" zömmel a háború áldozataivá válnak - mindvégig hallatja a hangját, ám ez a pacifizmus nem holmi egydimenziós monológ, hanem szerfölött izgága.